Az illata vett le a lábamról, azért vettem a Sunny island teából.
Nehéz lehet nevet adni a teakeverékeknek, hiszen van, ami félrevezető, mint pl. a parfümöknél, ahol a dobozon álló pár sorból is csak néhányszor lehet arra következtetni, milyen is maga az illat. És ahogy a parfümöknél, úgy a teáknál is egy komplett kis világot vásárolunk magunknak.
A Sunny Islandnél pedig akármilyen meglepő is ez, egy szigetdarabot veszünk.
Mert csukjuk be a szemünket egy röpke pillanatra, amikor a nagy fémdobozba szippantunk. A fejillat a fekete tea, naranccsal és napraforgószirmokkal, mégis van benne még valami: mintha egy nagy csokor egzotikus virág illatát érezném, olyan illatot, amiket a természetfilmekben látott színpompás tengerpartokra képzel az ember. Ha lehetne ezt palackozni, parfümként használnám, az biztos. Kifejezetten randikra való parfüm lenne belőle, édes-narancsos-egzotikus, ugyanakkor elég fülledt ahhoz, hogy az ember fantáziáját megmozgassa.
A bázisillat és alapíz a fekete teáé. A szívillat a narancs, ami csak lassan bomlik ki: a látvány kedvéért egy kis tejet is löttyintettem bele, és nem bántam meg! Már pár csepp tej is valami elképesztő selymességet ad ennek a folyadéknak, úgy, hogy a narancsos utóízt kiemeli. Kicsit bizarr lesz a színe, hiszen a világosbarnától egészen a szürkésig (!) tejezhetjük a teánkat, de mindenképpen megéri kipróbálni. Melegen, langyosan is jó tejjel, de kipróbáltam hidegen is, úgy is megvan az összhang: az illata persze nem olyan intenzív így, de az íze olyan, mint egy egzotikus teás koktélé. Azt hiszem, ki fogom próbálni jégkockába fagyasztott narancsdarabkákkal is.
Ha szigetet képzelnék a tea köré, akkor egy valószerűtlenül áttetsző vízzel határolt sziget lenne ez, ahol az ég és a tenger kékjei szinte egymásba folynak, a partot pedig barnássárga homok fedi. És azt gondolom, hogy az a mázlista Ben Southall, aki megcsípte a világ legjobb melóját, ilyesmit iszogathat reggelente. Ha meghirdetik ezt a melót újra, és az én ölembe hullana a lehetőség, hogy egy évig vigyázhassak egy ilyen szigetre, már most tudatom: ezt innám. S csak az utolsó letöltött munkahetemen öntenék hozzá egy kis fehérrumot.
