Miért olvasnak az emberek a vécén? Mert nem csak újságot meg magazinokat olvasnak, hanem regényeket is, és van olyan ismerősöm, akinek csöppnyi mellékhelyiségében egy faltól falig tartó, zsúfolt könyvespolccal ül le szemben az ember (lánya).
Kisdolognál az emberek nem olvasnak, ami természetes, hiszen rövid ideig tart, és a férfiak közben állnak és csak egyik kezükben tudnának könyvet tartani. Az olvasáshoz le kell ülni, a vécén mindenképpen. Éppen emiatt meg a nők (többsége), ha olvas egyáltalán a vécén, akkor azt csakis az otthonában teszi (máshol vagy nem ül le, vagy igyekszik a kisdolgokra korlátozni a látogatását).
Azt hiszem, részben azért jó a vécén olvasni, mert az embert békén hagyják. Ha máshol nem is, akkor ott biztosan. (Ezért zseniális többek között a Tóték, amikor az Őrnagy beül Tót mellé a vécére, az már mindennek a teteje!!!) Nincs tv, internet, jó esetben az ember a mobilját sem viszi magával, felvenni meg aztán végképp nem veszi fel, annak ellenére, hogy a hívó nyilván nem tudja, hogy pontosan hol van, akivel beszél, hacsak nem adunk ki túl egyértelmű hangokat.
A vécé olyan hely, ahol az ember magára marad a testével (és lám, az olvasás is magányos tevékenység) – a kórházakban a műtét után sokszor itt nézik meg az emberek alaposabban, mit műveltek velük, van egy „önvizsgálati funkciója” az ottani mellékhelyiségeknek. Ezt pedig baromira nem szeretjük mi emberek, legalábbis azt hiszem. És azért gondolom ezt, mert azt szokták mondani, ha valamilyen kifejezetten a testtel kapcsolatos dologról beszélünk, hogy gondolj másra. Koncentrálj a zenére a fogorvosi székben ülve. Képzeld el, hogy egy egzotikus helyen sétálsz, miközben tart a nőgyógyászati vizsgálat. Képzeld el, hogy a nagy Ő mosolyog rád a jobb karod mellett, míg a balból vért vesznek. Gondolj a tőzsdére/focira korai magömlés ellen. Képzelj valaki mást annak a helyébe, akivel lefekszel, de már nem szereted. Képzeld el, milyen lesz majd betakargatni az alvó gyerekedet, miközben jóslófájásaid vannak a szülés előtt. Gondolj arra, hogy egy folyón kenuzol és szúnyogok csipkedik a hátad, míg akupunktúrás kezelést kapsz. Képzeld el, hogy az óceánban úszol, miközben a CT-be tolnak.
Ilyesmiket szoktak mondani, nem?
Hogy hagyd magára a tested, és lélekben legyél valahol egészen máshol.
Közben a rossz/kellemetlen vagy éppen megkönnyebülős testi részek megtörténnek vagy elvégzik rajtad.
És szerintem erre szolgál az olvasás a vécén.
Kis filozofikus túlzással élve: azzal, hogy olvasunk, máshová teleportáljuk a lelkünket az esendő és halandó testünk elöl, hogy az ne tudatosuljon. Voltaképpen az elmúlás és a halál elől futunk el. Az elől, hogy biológiai lények vagyunk annak ellenére, hogy természetes testi szükségleteink többségét annyira bezárkózva csináljuk, hogy lehet, hogy nem is sikerülnének nyilvánosan.
Undorító a vécén olvasni?
Szerb Antal szerint tudom, hogy igen, neki nem tetszett, hogy az Ulyssesben volt egy ilyen jelenet. Konkrétan a szereplő elolvasta a kritikát, aztán összegyűrte a lapot, és kitörölte vele a fenekét – kritikára kritika. Ha nem így használjuk a lapokat, hanem csak olvassuk, akkor sem valljuk be, hogy szoktunk olvasni a vécén. Ciki. Pedig ha mi magunk nem is olvasunk, attól még lehet, hogy például az, aki eggyel korábban volt kölcsönzője a könyvnek, amit kihoztunk a könyvtárból, éppen a vécén olvasta. Sosem fogjuk megtudni, ha személyesen ismernénk sem mernénk tőle megkérdezni, és ha feltennénk a kérdést, sem biztos, hogy őszintén válaszol.
Egyébként az intimtorna-tanárnőm szerint nem egészséges sokáig „trónolni” a vécén, és egyszer külön kitért arra, hogy pár oldalas cikknél több terjedelmű szöveget, ne nagyon olvassunk ott – mert feltételezte, hogy nyilván vannak köztünk, akik ott olvasnak.
