Beépül, mint a kalcium.
Mármint a jó könyv beléd. És nem kell ehhez könyvespolc, felhalmozott gyűjtemények, vagy diploma magyar irodalomból.
Szerintem az, ha valaki olvasott, művelt, az hamar kiderül egy-egy beszélgetésből. Ha szakbarbárként egyfajta könyvet olvas, az is, ha egyáltalán nem olvas, legtöbbször az is.
Plafonig érő, zsúfolt könyvespolcok között nőttem fel. Több könyvem volt, mint babám. Az apám állati büszke volt arra, hogy bármi érdekelt vagy bármit tanultunk éppen, egyszerűen le tudott emelni otthon egy ahhoz való könyvet a polcról. Mindig minden könyvtárba volt bejárásom, és most egy olyannak vagyok a tagja, ahol a könyvespolcok egy hétszintes épületben érnek a plafonig. Szeretek olvasni nagyon. Hiszek abban, hogy a könyvekből nagyon sok mindent meg lehet tanulni és bele lehet érezni. Ha valaki okosan olvas - amihez nagy szerencse, kedvező adottságok (megfelelő anyagiak és/vagy könyvtár) szükséges, és szerencse (vagy a megfelelő könyvajánló blogok olvasása) – több lesz tőle.
Mégis komolyan gondolom, hogy csak azért, mert valaki nem olvasta ezt vagy azt, vagy éppen rengeteg sok könyvet, még lehet művelt vagy „csak” érdekes.
Csak mondjuk, ő nem olvasott, hanem – élt.
