Brucie bébi, a kopasz fej öreges, csak a borotvált a szexi – hallotta álmában is hozzá képest csitri felesége hangját. Morcosan kelt, mint mindig, kialvatlan és borostás. Úgy érzi, egy kisebb csapatnyi terroristát lenne képes pofán csapni, csak, hogy kapjon egy cigit meg egy rohadt kávét, mert baromira jól esne. Felkelés után lustaságból nem mosott fogat. Sőt, ha belegondol, egyáltalán nem mosott fogat négy napja, de végtére is, mint egyes számú alfahím, megteheti, nem? Ki nem szarja le a nyelvén a lepedéket, ha úgyis azért is fizet ezeknek a pirospozsgás arcú embereknek, hogy összeszedjék és kimossák a büdös zoknijait? A kissé túlsúlyos tenyeres-talpas szobalány behozott egy csésze teát, összeszedte a szennyest, pampogott valamit a mai wellness programról (annyira mulattatja, hogy simlisen nem tudatta, hogy beszél németül és érti, amit mondanak, hogy eldöntötte: ez így is marad. Különbenis a helyieknek rettenetes a nyelvjárásuk.), aztán a lány gyorsan elpucolt. Talán sokkolta a látvány? Nem látott még férfit alsónadrágban és trikóban? Najó, kicsit öregedő és éppen nagyon nyúzott férfit – paskolja meg undorral egyre növekvő pocakját a tükör előtt. Felmarkolja a bögrét (nagy méretű, zöld kerámiabögre, rajta ugráló barna szarvasokkal), magára csavar egy barna takarót, és a hotel legnagyobb ablaka előtt álló fotelbe telepedik.
Az opálos kotyvaléknak kifejezetten karácsonyillata van. Leginkább egy cukormentes szaloncukorra emlékezteti (szigorúan cukormentes – húzza el gúnyosan rögtön a száját), amit valamikor gyerekkorában, az NSZK-ban egy vasfüggöny melletti katonai bázison kóstolt. Kisfiú nagy álmokkal… sosem szerette volna kiábrándítani a szüleit a valósággal – vagyis, hogy filmsztárnak lenni sem fenékig tejfel. Érezni ebben a teában a fahéjat meg a mandulát – jut eszébe legnagyobb meglepetésére – és ettől valahogy olyan férfias. Akkor hogy lehet az, hogy folyton a kis gyufaáruslány mennyországa jut eszébe róla? Valahogy olyan édes az egész, mintha élő és holt szerettei egyaránt jelen lehetnének karácsonykor, az elvesztett és elképzelt barátokkal együtt összegyűlve egy nagy, piros szalagokkal díszített fenyő körül, apró aranyszínű dobozkákat adnának egymásnak, és mindenki megölelne mindenkit. Játszott már egyszer-kétszer ilyesmi élményt, az egyik első sikerének is ez lett a vége: a filmbéli feleségével újra egymásra találva ölelték át egymást, miután egy barna pokrócba csavarták őket egy kigyulladt toronyház díszletei között, és a hógép nagy papírpelyheket kezdett fújni. Holly. Így hívták a filmben a nőt, aki visszafogadta. A civil nevére nem emlékszik, de nem is érdekes – ahogy mondják, egy nőt sem olyan jó dugni, mint vágyakozni utána. Vagyis… szóval ezt a filmet már csak a kelet-európai karácsonyi filmcsomagokban lehet eladni újra és újra, eljárt felette az idő. Talán már neki magának is a dugás lehetőségére is hajtania kell lassan.
Inkább kortyol.
Az alma, a fahéj és a mandula olyan elegyet alkot ebben a teában, ami miatt érdemes hinni a jóban. Akár egy Megváltó születésében is. Riasztó, hogy mostanában milyen sokszor jut eszébe Isten. És a halál. Ötvenöt éves. Nem, mintha kimondaná. Igazán negédes ez a tea, még a szemébe is könny tolult a gőzétől, a francba is, farba rúgja a szobalányt, ha azért van az egész, mert megcukrozta ezt a löttyöt!
Seinen bad ist fertig, Herr Willis, bitte kommen Sie, kommen Sie! – nyit be egy termetes matróna, fehér köpenyben. Hát legyen, sóhajt. Jöjjön az a forró fürdő, ennyit el kell viselnie, ha valaha még vászonra akar kerülni ebben a büdös életben. A karaktere sem aludhat vissza másnaposan, akkor már elpusztult volna a világ… A lehető legfennköltebb arckifejezésével ledobja magáról a takarót, lekapja a trikóját, és a szőnyegre hajítja. Átfut az agyán, hogy érzékeltesse-e a matrónával, mennyire jó nők jelenlétéhez is szokott ő, és ehhez képest az osztrák asszony mennyire említésre sem méltó – vagyis flangáljon-e át egy szál faszban a szobán. Aztán úgy dönt, visszafogottabban turbózza az önbizalmát: majd a seggét megbámulhatja a nő, amikor belép a kádba. A funkció nélküli meztelen férfisegg, mint bevett Hollywoodi klisé. Mindig bejön.
Beletoccsan a vízbe, oltári forró, szinte égeti a tökeit, a farka elé habfürdőpamacsot húz. Próbálja szokni a meleget, de már nem tud nem arra gondolni, hogy a fürdő után a hajhagymaserkentés következik majd. Rézi, a wellness hotel tehene nyalja meg végig a fejét azzal a nyálas, érdes nyelvével többször, hogy aztán egy gyógynövényekkel teletömött úszósapkát húzzanak rá, amiben üldögélhet egy órát. Ilyenkor mindig magára hagyják – a személyzet úgy tudja, egy filmszerep szövegét memorizálja – de előbb kér majd még egy olyan teát, amit reggel kapott. Majd kihangsúlyozza, hogy a cukrot hagyják ki belőle. De ha már Rézi – lehet, hogy kipróbálja egy kis tejjel.
WINTER DREAM
Indiai-ceyloni-kínai fekete és zöld teakeverék almával, mandulával, fahéjdarabokkal és természetes aromával
Demmers
