„Coelho mágiája”, bölcsességekkel teleszőtt könyvei, az azokból vett idézetek, amiket mint titkos mantrákat mondogatnak egymásnak rajongói („te is olvastad? Tökjó, énis, az a kedvencem”), a facebookra kiposztolt idézeteinek sora, az, hogy a legtöbben már a nevét is úgy ejtik ki, mint a Jótanuló a Csonkagúlát, s már csak a neve említésétől is illik áhítatos révületbe esni, mert annyi bölcsesség árad belőle, hogy attól az ember lányának még a bugyija is nedves lesz – engem abszolúte hidegen hagy.
Mert vegyünk csak egy indurpindur kérdést: össze tudná valaki foglalni, hogy miről szól egy-egy regénye? Naná, hogy össze. Kb. 6 mondatban. Ha a cselekményeit „átfordítanám” Rushdira, egy lábjegyzetre sem lennének elegendők. Marquez egyetlen tagmondatában több cselekmény, mozgás, akció, szín, íz és illat van, mint egy teljes Coelho-könyvben.
Persze, most mondhatnánk, hogy nem az események, hanem az érzelmek és a karakterek számítanak. Ha akad, aki nem képregényben nézett bele pl. Tolsztoj írásaiba, az tudja, hozzá képest mennyire pitiáner hozzá képest a szappanoperák császárságának földjéről származó író.
De nyilván nem is ez, hanem a szöveg szépsége a lényeg, hagyjuk egy percre a tartalmat. Aki olvasott már Krasznahorkait (pl. Északról hegy, délről tó....), az tudja, mennyire gyönyörűen lehet leírni akár olyan borzalmas dogokat, amik képekként égnek az ember emlékezetébe. A megfogalmazás milyensége és érzékletessége kapcsán lapozzunk bele akár csak egy mondat erejéig (vigyázat, hosszú lesz!) Thomas Bernhard Korrektúra című művébe.
Nem ez a lényeg itt, tudom én.
Hanem – ahogy mondják – a mélység, a misztikum, a már-már ezoterikus tanítás, ami Coleho sorai mögött húzódik.
De könyörgöm: vessünk már egy pillantást, arra, amiket mond, vessünk össze mondjuk egy vidéki város graffittijeivel, és lefogadom, hogy utóbbiak aktuálisabbak, és bizony akár bölcsebbek is lehetnek.
Coelho közhelyes. Unalmas. Együgyűen egyszerű. De ami – persze szerintem – sikerének titka, az az, hogy egyszerű és rövid. Nem kell erőlködnöd. Nem kell sokáig olvasnod. Mégis meglesz a „beavatott Coelho-rajongók közé tartozom” feeling. Még én is elolvastam három regényét, gondoltam, mindig csak a legrosszabbat fogom ki. Nem tervezem, hogy elolvasok egy negyediket. És veszem a bátorságot (újra)olvasni a klasszikusokat, a kortárs szerzőket, a 600oldalasokat meg a 3 köteteseket, a „nehéz szövegeket”és továbbra is veszem a bátorságot, hogy adjak két-három esélyt olyan szerzőknek, amiket mások ajánlanak nekem.
UI1: Attól, ha valaki imádja Coelhot, még nem tartom rossz embernek vagy hülyének (bár feltehetőleg irodalomról nem vele fogok beszélgetni) – ez csak az én véleményem.
UI2: Azt hiszem, egyértelmű, hogy az Olvasás 7 hetének első heti felhozatalából arról írtam, milyen könyvet rühellek, amiért sokan rajonganak.
